A kolléga lassan kikászálódik a székéből, begombolja zakója felső gombját, összerendezgeti az addig asztalon heverő papírlapjait, majd lassan megmássza a színpadra vezető három lépcsőfokot. Ránézésre fáj a bal térde. A pulpitushoz közeledve kissé megbotlik egy mikrofon kábelben. Egy-két keresetlen szót mormog az orra alatt a wireless megoldásokkal kapcsolatban, amíg a nézők halk kuncogással nyugtázzák az eseményeket. Emberünk mindeközben célba ér. Megkocogtatja a mikrofont - halk gerjedő sípolás hallatszik - simít egy utolsót a pulpitusra helyezett papírlapokon, és erőteljesen a space billentyűre csapva elindítja a bekészített prezentációt az előtte lévő laptopon. Hátranéz a mögötte kivetített képre, mintha nem tudná pontosan, mi van az első  slide-on. A teremben feszült figyelem, ahogy az előadás címe betölti a vetítővásznat: "Smart Home - The next big thing!".

Nagyjából 10 éve, hogy az ilyen és ehhez hasonló blikkfangos főcímek rendszeresen megjelennek konferenciák prezentációiban, piackutatási jelentésekben és egyéb szakmai publikációkban. Az üzenet nem változott az utóbbi években. A Smart Home már mindjárt itt van! Most aztán már tényleg robbanni fog a piac! Exponenciális növekedés várható! Meg egyáltalán: holnapután már MINDENKI smart megoldásokat fog használni otthonában!

Ehhez képest, ha szétnézünk magunk körül - és kifejezetten igaz ez szűkebb CEE régiónkra -, valahogy nem az látszik, hogy rohamléptekben terjedne az otthonautomatizálás, illetve a smart home témakörbe tartozó egyéb megoldások. Én például elvétve ismerek olyan embereket, akik ilyen rendszert vásároltak vagy építettek volna, pedig meglehetősen fogékony közegben mozgok. 

Mindez azért is érdekes, mert 'Az Emberek' évtizedek óta az okos otthonról álmodoznak. A Jetson család (The Jetsons,1962) például már 50 évvel ezelőtt tökéletesen összeszedte és bemutatta 'Az Emberek' azon titkos vagy kevésbé titkos vágyait, hogy miként működjön a jövő otthona. De persze megannyi más fikciót említhetnék a filmek, könyvek, játékok, képregények világából, amik tökéletes képet adnak ezen elképzelésekről, azaz végeredményben a (látens) vásárlói igényekről.

Ehhez képest a valóság jelenleg ez: a smart home rendszerek lakossági penetrációja teljesen marginális Kelet-Európában, és a jelenlegi piaci körülményeket feltételezve ez nem is fog radikálisan változni az elkövetkezendő egy-két évben.

De mi az oka, hogy 2015 végén még mindig nem éljük a jetsoni életet? Hogyhogy nincsenek minden lakásban okos kütyük? Miért csak ígéret még mindig a smart home tömegpiac? 

Itt jegyezném meg, hogy a smart home (vagy nevezzük bárhogy az otthonunkat intelligensé tevő technikát) természetesen most, és itt Magyarországon is létezik. Azonban lakossági szegmensben mindenképp csak niche piacként említhető. Amire én ezzel az írással utalni próbálok, az a tömeges lakossági megjelenés hiánya. Az, amikor már beindul a "szomszédnak van, nekem is kell!" gerjesztésű gőzhenger-effektus.

Nos, nagyjából egybehangzóak a vélemények smart home berkekben, hogy a piac alábbi három vetületét kellene rendbe tenni a zajos sikerhez.

1. Technológia - a standardizálás és platformosítás kérdésköre

2. Üzleti modell - az árak és az ajánlati konstrukció kérdésköre

3. Termékkoncepció - a "mit" és "hogyan" adunk el kérdésköre

Ez most talán kicsit ijesztően hangzik, hiszen a fenti címszavak tulajdonképp lefedik a 4P teljes kiterjedését, és úgy tűnhet, mintha alapvető problémák lennének ezzel a piaccal. Nincs ez így. Mindössze arról van szó, hogy nincs még igazán, killer módon kitalálva ez a termékkör. Kicsit hasonló a helyzet, mint az iPhone előtti okostelefon piacon. Vannak jó termékek, okosak is, de valahogy nem találják az útjukat a tömegpiachoz.

De lássuk akkor - a figyelem megőrzésének szándéka miatt csak röviden - a ledöntendő akadályokat egyenként! Kitartóak a bejegyzés végén jutalomra lelnek!

1. Technológia

Az Arthur D. Little szuperül összeszedte anno, hogy mennyien és milyen irányokból támadják ezt a piacot. Ez az ábra persze közel nem teljes körű, és nem is annyira up-to-date, de a lényeget jól mutatja: mindenki itt akar lenni!

Ez persze azt is eredményezi, hogy egymással versengve, és mindenki a saját iparágának megközelítését hozva kezd el fejleszteni. A végeredmény egy végtelenül fragmentált és jellemzően silószerű megoldásokat hozó piac, ahol garázscégtől az óriásokig mindenki a saját smart home rendszerét próbálja összebütykölni és fejleszteni, a kompatibilitás iránti vágy legcsekélyebb jele nélkül.

Jól példázza ezt a technológiai kavalkádot a smart eszközöknél alkalmazott rádiós protokollok sokfélesége. Ezek némelyike ugyan elindult a standardizáció útján, sőt vannak már mindenféle alliance-ek, akiknek képviselői a felütésben vázolt konferenciához hasonló alkalmakkor rendszeresen összejönnek és esküdöznek, hogy mostantól már tényleg együtt fognak működni, de a valóságban még messze van, hogy a boltban leakasztva például egy X gyártó által készített smart kamerát, otthon minden további nélkül be tudjuk varrni azt az Y által szállított okos otthon rendszerünkbe. 

És akkor még nem beszéltünk a nagyokról! A platformosítás nagyágyúiról! Ha lassacskán is, de ők is megkezdték tevékenységüket a hadszíntéren, és szépen építgetik nyitottnak mondott, de - ne legyenek illúzióink - valójában ezer oldalról körbezárt édenjeiket.

Az, hogy a technológiai térkép sokszínű, alapvetően jó dolog, de emellett az is látszik, hogy a piac jelen fázisában még inkább akadályozza a bummot, mintsem segítené. Kell némi tisztulás. Max egy-két (-három-négy, de semmiképp sem több tucat) olyan irányt kellene megerősíteni, amire lehet építkezni és koncentrálni. A többinek buknia kell.

2. Üzleti modell

Ezt persze letudhatnám annyival, hogy "még mindig túl drága", de azért - sejtitek - nem ilyen egyszerű a dolog. Az biztos, hogy az eszközök ára szépen megy lefelé az elmúlt években. Egy átlagos device (legyen ez például egy alap nyitás-, mozgás-, füstszenzor vagy egy smart plug) kisker ára mára már 40-80 USD között mozog. Jól példázza ezt a tendenciát a beépített kommunikációs chipsetek árváltozása is.

De akárhogy is csűrjük-csavarjuk a dolgot, a végén csak ott vagyunk, hogy egy bézik rendszer kiépítése alaphangon 800-1000 USD. És ez barátok közt is 230-290 ezer forint. Namost: az alkalmazásban állók havi nettó átlagkeresete ma Magyarországon alig több mint 159 ezer forint. Tehát az átlag egyszerűen nem engedhet meg magának egy ilyen beruházást. Az ország jelentős részét ezzel el is buktuk.

A tehetősebbek persze megengedhetnék maguknak ezt az úri huncutságot (és egy részük ugye meg is engedi, hiszen ebből él a niche piac), de jellemzően ők sem akarnak egy tulajdonképpen ismeretlen terméktípusért sokszázezret, adott esetben milliós nagyságrendet kifizetni egyben. Megszokták, hogy megvegyék a Mercit lízingre, az iPhone-t részletre, a budai házat meg hitelre. A fene se akar kipengetni upfront egy rakás pénzt, mikor azt sem tudom igazából, mi is ez a smart home és mire lesz jó!

El kell tehát gondolkodni, hogy miként lehet vonzóbb, illetve más piacokon már megszokott konstrukciókban eladni ezt a dolgot. Köszöntsön be a Try&Buy, a részletfizetés, a boundle kedvezmény és a hűségidős szolgáltatási szerződés kora a smart home piacon is! Ámen.

3. Termékkoncepció

A legkeményebb dió, semmi kétség. Ha lenne konkrét ötletem, megcsinálnám és nem ilyen hülyeségeket írogatnék. Ezért inkább csak arra teszek itt kísérletet, hogy rávilágítsak a termékkoncepció mibenlétére, illetve a smart home kapcsán javasolt irányaira.

Miről is van szó? Kezdjük mondjuk a már minden óvodás által ismert okostelefon-piaci alappéldával. Az iPhone megjelenése előtt is lehetett okostelefonokat kapni, jelentős részük jóval okosabb, sőt, sok tekintetben fejlettebb volt mint az Apple telefonja, de valahogy mégsem ütött be a dolog. Az Asus P535 például valami elképesztő funkciókkal bírt akkori szinten mérve, de egyszerűen borzalmas volt használni - nekem is volt ilyenem, azért tudom. Ezen tapasztalatom alapján elég komolyan hittem akkoriban, hogy az okostelefon tévút. Aztán persze jött a fekete garbós szemüveges pali, egy egygombos, halál drága és viszonylag keveset tudó telefonnal, és tudjuk mi lett a vége... Egyszerűen csak azért mert kitalálták, hogy mi az amire igazán szüksége van a usernek, illetve hogyan kell ezt neki úgy bemutatni, hogy ne akarjon mást. Kicsivel több mint 700 millió iPhone-t adtak el ezen koncepcióra felfűzve azóta.

 A másik példa a - a személyes mostani kedvencem - a Nespresso esete. Kezdetben vala az egyszerű termék, az úgynevezett kávéfőző. Emberünk bement a boltba, levett a polcról és megvásárolt egy kávéfőzőt, hazavitte, beletette a közértben megvett kávét, és ennyi. A Nespresso ezt alapjában véve gondolta újra. Ott kezdődik a dolog, hogy a boltban egy "kávéfőző-tanácsadó" libben eléd, hogy felmérje a kávéfogyasztási szokásaidat. Ennek alapján segít neked a gép kiválasztásában, majd a megfelelő típusú kávék megrendelésében is (fontos kiemelni, hogy elképesztő és folyamatosan megújuló kávéválaszték van!). A kávérendelés természetesen egy okostelefon appon történik. Bárhonnan, bármikor, akár kártyával azonnal kifizetve. A kávét természetesen házhoz szállítják, ha baj lenne a gépeddel, cseregépet biztosítanak a javítás idejére. A Nespresso ügyfélszolgálatot (!) pedig bármikor hívhatod, ha a kávézással, vagy a géppel kapcsolatban bármilyen kérdésed, problémád lenne! Érezzük a különbséget? Itt már nem kávéfőzőt veszünk, hanem kávé szolgáltatást! És egyszerűen azt érezzük, hogy mi egy kiválasztott, elit kávéfogyasztói kör tagjai vagyunk! A választék folyamatos megújulása pedig fenntartja az érdeklődésünket és gondoskodik az ügyfélkör bebetonozásáról. Az szinte már teljesen mellékes, hogy mennyibe kerül a gép, a kávékapszula, vagy egyáltalán, hogy milyen maga a kávé! Csodálatos!

És hogy mindebből mi a tanulság? Konkrétan én sem tudom. De azért nagy valószínűséggel az alábbi elvek mentén kellene átgondolni a smart home koncepciót a siker érdekében.

• Eszköz értékesítés helyett szolgáltatás
• Funkciók helyett életérzés
• Igényfelmérés és tervezés helyett egyszerű (DIY) megoldás
• Egyszeri eladás helyett folyamatos vevői support/kontakt

...és végre vége! Lement az utolsó slide is! - gondolja egyöntetűen fellélegezve az előadó és a közönség. Gyér taps üti fel a fejét az első sorokban, ennek zajára a hátrébb ülő és korábban szendergő, vagy laptopjukba temetkezett emberek is lassú, kakofón tapsikolásba kezdenek. Nem tart sokáig. Emberünk épp csak visszaér az ülőhelyéhez, mikor a legutolsó tapsfoszlány is elhalkul. Teljesen kimerülten zuttyan a székre. A begombolt zakó bénán és gyűrődve csúszik fel rajta, ahogy egyre lejjebb ereszkedik. Az asztalra dobott papírlapjain izzadt ujjfoltok látszódnak. Épp hosszan és fáradtan sóhajt, mikor meghallja a mögötte ülők sutyorgását: "Te! Nem ezt a prezit nyomta el tavaly is?".

Aki pedig mindezt idáig elolvasta, indokoltan jár neki egy jutalom cicás videó!